A Mindszenti Napok története
A johanniták kezdeményezésére alakított ki testvérvárosi kapcsolatot a magyarországi, Csongrád megyei Mindszent az erdélyi Csíkmindszenttel. A kölcsönös látogatások során született meg az ötlet, hogy összehívásra kerüljenek a Kárpát-medence Mindszent elő, vagy utónevű települései.
Első alkalommal 1993 nyarán került megrendezésre a „Mindszenti Napok” kulturális és sporttalálkozó. Ettől az évtől kezdve minden második évben sor került a találkozó összehívására, melyet minden második alkalommal, azaz négyévente Mindszent szervezett. A nemzetközi rendezvény programjaiba folyamatosan bekapcsolódtak az anyatelepülés külföldi testvértelepülései is.
Azóta már 15 alkalommal szerveztek a települések Mindszenti Napokat.
2013-ban a korábbi résztvevő és szervező települések polgármestereiből alakult meg a Mindszenti Napokért Hagyományőrző, Kulturális és Rendezvényszervező Egyesület azzal a céllal, hogy a kétévente megrendezésre kerülő „Mindszenti Napok” keretein belül elősegítse a különböző vidékeken élők kultúrájának bemutatását, közös programok szervezését, az egymáshoz tartozás, a kialakuló kapcsolatok, barátságok ápolását, erősítését. Az Egyesület célja továbbá a Kárpát-medence Mindszent elő, vagy utónevű települések történelmi és kulturális szerepének minél szélesebb körben történő megismertetése.
Mindszent és az egyesület tehát lakói, illetve tagjai révén már 15 alkalommal bizonyította, hogy képes nemcsak országon belül, hanem határon átnyúlva is összefogni a településeket és az embereket.
Az ötlettől a megvalósulásig
(idézet Fekete Zoltán képviselő írásából)
1991 őszén – felsőbb sugallatra – kezdtünk el kapcsolatot keresni erdélyi testvérközségünkkel, Csíkmindszenttel. Nehézkesen indult az ügy, az első levélváltáshoz még a Külügyminisztérium segítségét is igénybe kellett venni. Végül mégis összejött az első találkozás.
Előítéletekkel, szorongással indultunk útnak, az utazás sem volt problémamentes, útközben karamboloztunk, ennek következtében odautunk felért egy rémálommal, de a következő egy nap Székelyföldön számomra egy életre szóló élmény volt.
A székelyek pontosan olyanok voltak, amilyennek Ávéd János leírta őket, büszkék, nagyon szeretetreméltóak, és ha kell, harciasak. Olyan vendégszeretően fogadtak, hogy életem négy évtizede alatt hasonlóval még nem találkoztam. Elfeledtük utunk viszontagságait, a barátság öröme mindent elsöpört.
A visszaútra a társaságot mintha kicserélték volna. A buszon zötykölődve bámultam a tájat – ami egykor mind Magyarország volt – és ott, akkor jött az ötlet: milyen jó volna valamennyi Mindszentet összecsődíteni, és jó kedvben, barátságban eltölteni egy-két napot. Még ott az úton elmondtam az ötletet a polgármester úrnak, – Igen, megcsinálhatjuk – felelte a tőle megszokott tömörséggel.
Nos, így kezdődött a Mindszenti Napok története.
Elindultak a levelek, megkezdődött a szervező munka. Jöttek az első felajánlások és jöttek-jöttek a jobbnál jobb ötletek, melyek tekintélyes részét csak a pénzszűke miatt nem lehetett megvalósítani, de a mindszentiek felkarolták az ügyet, s így létrejöhetett a Mindszentek találkozója, melyhez hasonló még soha, sehol nem volt.